Nyaralás

Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik képesek egy egész hetet eltölteni a tengerparton vagy egyéb üdülő helyeken. Én két nap után halálra unom magam. Úgy érzem magam, mint egy kövér disznó, aki egész nap dagonyázik a mocsárban, majd kijön zabálni és másnap újra kezdi. Nem azt mondom, hogy én mindig csak dolgozni akarok, de ez számomra nem is pihenés, nem is szórakozás. Két éve voltam a fekete tenger partján, ott is halálra untam magam. Nincs ez másképp most sem, Hajdúszoboszlón. Ráadásul a mandulám is begyulladt ismét, ahogy két éve a tengeren is megtörtént. Mintha nem lenne ínyemre való az ilyen nyaralás... Persze magamban keresem a hibát. Miért kell nekem mindig valami más, mint ami van... Elgondolkodtam, mi is csinálnék szívesebben:

• népzene, néptánc 
• zongoráznék, ha lenne zongora a közelemben
• kertészkednék
• talicskáznám a betont egy havernak kalákában
• egy hétre felköltöznék az erdő közé és azt enném, amit ott találok
• önkéntes munkát vállalnék
• házat építenék
• beállnék inasnak 
• beszélgetnék olyan emberekkel, akikkel van közös témám
• stb.

De ne legyek ennyire pesszimista, nézzem a dolgok pozitív oldalát. Pl. hogy több román dumát hallok Hajdúszoboszlón, mint otthon, Székelyföldön. Fejleszthetem a román nyelvtudásomat, miközben hallgatom ahogy az öreg oláh bácsi az erdélyi magyarokat szidja. 

Láthatok jó nőket a standon... persze csak a periférikus látásomat használhatom, mivel nős ember vagyok. 

Nézhetem a VB-t, nem kell tehenet fejnem, világmegváltó ötleteken törhetem a fejem, olvashatok, aludhatok, kicsit félretehetem a hétköznapi gondjaimat(csak néha hívnak fel munkahelyemről)

Facsemeték

A szomszéddal úgy döntöttünk, hogy ültetünk pár facsemetét a közelben lévő dombra, saját kaszálónkra. Hogy miért is? Hogy az eső ne mossa le a termőföldet róla, hogy nyáron ne égjen ki a fű és hogy legyenek árnyékos helyek, ahol az ember megpihenhet.
Meg is vettük a csemetéket(négy-négy alma, egy-egy körte), kivonszoltuk a tetőre, komposzttal és vízzel együtt, aztán szépen elültettük. Én buzgó voltam és körbe építettem száraz ágakkal, hogy ne tehessen kárt bennük semmilyen állat.
Szerencsére az ismerősök is biztatgattak:
- hülyék vagytok? abból úgy sem lesz semmi...
- úgyis kiszárad..
- letörik..
- ellopják a gyümölcsöket...
- majd levágják tüzifának...
- leeszik a kecskék
- egy fecske nem csinál nyarat.

A minap kimentem, hogy megöntözzem őket, de már nyomuk sem volt. Elvitték.

Hirtelen elpirosodott a fejem, de már nem is szidtam senkit. Arra gondoltam, hogy Jézus még rosszabbul érezhette magát, amikor megjárta a golgotát hiába. Igen, hiába. Ezt a balfasz emberiséget tényleg nem lehet megváltani...


K*rvára nem érdekelt volna, ha más szedi le a gyümölcsöt... Váljon egészségére... De nem, ma már nem lehet jótékonykodni sem.

Volt még hozzánk hasonló, álmodozó balfasz, aki fenyőfákat próbált ültetni szintén erre a dombra, saját kaszálójára. Aztán jött egy falustárs, aki fölülbírálta a dolgot - nem kell arra a dombra fa - és kitépte az egészet.

Nos, ha fákat akarok ültetni, akkor vennem kell egy nagyobb telket, ahol sok fa elfér. Majd oda is kell költöznöm, hogy vigyázni tudjak rájuk. Ehhez viszont jó lenne egy lottó főnyeremény.

Mi történt az elmúlt évben?

- tavaly, év elején ki voltam küldve Budapestre, dolgozni. 3 hónapra.
- utána házfelújítás, itthon
- kertészkedtem is, amennyire az időmből telt, a munkahely és a házfelújítás mellett.
- nyaralás? Erre nem volt idő.
- megnősültem (augusztus)
- nászút? halasztva, nem fért bele az időbe
- zenét tanulok ( intézményes keretek között ) népi brácsa szakon
- télen focizni is járogatok, a testmozgás és a társaság miatt
- jobbagyféltekés rajzot tanulok, könyvből
- folyamatosan dolgozom a felfedezett hibáimon
- vannak rövid- és hosszútávú terveim


BÚÉK.