2011. június 18., szombat

Együtt, külön

Az élet néha kegyetlen. Olyan emberekkel kényszerít össze, akikkel a hátam közepe sem kívánja. Nem ítélek el senkit, de mennyivel inkább ki tudna teljesedni az ember, ha nem lenne lelkileg ennyire árva.
Minden magány közül a társas magány a legfájdalmasabb, amikor az ember körül van véve egy csomó idegenszívűvel, szívtelennel vagy kőszívűvel.

Hajnali nóta (Kalotaszeg)

Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám sem anyám
A jóisten mégis gondot visel rám

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam
Megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni

Árva vagyok még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincsen édesanyám
Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg ki az eget borítja