2011. december 31., szombat

BÚÉK

Sok számos esztendőket vígan megérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások árja házad elborítsa

Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellé semmilyen bú ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek Urát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életből részt adjon
A szentek serge közibük fogadjon
(Népdal, Szék, Erdély)



Megjegyzés: a belinkelt feldolgozás kezdő sora "sok születésnapokat" és nem pedig "sok számos esztendőket", de ez nem változtat a népdal lényegén.

2011. december 30., péntek

Felelősség

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.

2011. november 9., szerda

Más, mint másolat

Ha az ember a "más" szó rokon értelmű szavait keresi, első körben az eltérő, különböző szavak jutnak az eszébe, pedig lehet, hogy valami egészen mást akar kifejezni.
Ha jobban belegondolunk, akkor a jelentése nem más, mint egy másolás végterméke, azaz a másolt dolog mása. Eredeti és mása két különböző dolog, de valahol belül mégis ugyanaz. Ha lemásolunk egy könyvet szóról szóra, akkor két könyvet látunk, de mindkettő ugyanazt az üzenetet hordozza. Egy Picasso festményről készített másolat ugyanazt a hatást váltja ki a műkedvelő emberben (vagy az átvert, sznob milliomosban), mint az eredeti.
Egy másolat lehet tökéletlen is, ha a másolás folyamán hibák csúsznak be, de ez nem szűnteti meg az eredeti és mása közötti mély kapcsolatot.
Most képzeletben beléptem egy tükörszobába és szétnéztem. Sok hozzám hasonló fickót látok, vannak nálamnál kövérebbek és soványabbak, magasabbak és alacsonyabak. Már-már tömegiszonyom van, de lassan tudatosul bennem, hogy valójában egyedül vagyok a teremben, mindenki más csak a kivetülésem.
Ilyen alapon az én képem is lehet valaminek a tökéletlen kivetülése. A teremtőmnek nem volt más dolga, mint megalkotni a tükörrengeteg, ami millió másolatot hozott létre saját képéből, a torzító tükrök segítségével pedig elérte, hogy ne lehessen egyértelműen felismerni őt a mások alapján. Így olyan érzése van, mintha sokan lenne, ezért nem unatkozik...

"Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az ,,én" és a ,,más" szét nem választható ) : vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, ,,csodákba" ne keveredj."(W.Sándor).

2011. október 22., szombat

Új adók január 1-től

Levélben kaptam egy kedves ismerősömtől a jövő évi, új adónemeket :).

Élenjáróknak: hangadó
Gyászolóknak: hamvadó
Figyelmetleneknek: lankadó
Öngyilkosjelölteknek: feladó
Narkolepsziásoknak: szunnyadó
Alváshiányban szenvedőknek: fáradó
Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó
Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó
Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó
Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó
Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó
Kissé sem konzervatívoknak: haladó
Extrém stílust követőknek: sikkadó
Divatdiktátoroknak: mérvadó
Mosodai alkalmazottaknak: száradó
Szakmunkásoknak: szakadó
Örömlányoknak: lyukadó
Szégyenlősöknek: sápadó
Fagyizóknak: olvadó
Szomjasoknak: tikkadó
Horgászoknak: hal-adó
Szülő nőknek: életadó
Atomfizikusoknak: hasadó
Visszafogottaknak: mértékadó
Karosszérialakatosoknak: horpadó
Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó
Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó
Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó
Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó
Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó
Reumás betegeknek: zsibbadó
Pattanásos bőrűeknek: fakadó
Orvosoknak: hála-adó
Hívőknek: hálaadó
Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó
Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó
Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó
Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó
Tépőzár-készítőknek: tapadó
Rágógumizóknak: ragadó
Félősöknek: borzadó
Okosoknak: ötletadó
Tipp-mixelőknek: tippadó
Virágárusoknak: hervadó
Felelőknek: válaszadó
Ünnepélyes megnyitóknak: átadó
Tartozóknak: megadó
Kölcsönzőknek: visszaadó
Színházi öltöztetőknek: ráadó
Szerelmeseknek: odaadó
Nemmel válaszolóknak: tagadó
Közösséghez tartozóknak: tag-adó
Későn távozó vendégeknek: maradó
Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó
Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó
Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó
Kamaszoknak: lázadó
Betegeknek: láz-adó

2011. október 18., kedd

Önrendelkezés

Önrendelkezés, autonómia - ezen szavakat egyre többen harsogják mifelénk. Van, aki beprogramozott robotként ismételgeti, mások kampányolnak vele, de olyanok is akadnak, akik méregzöld színűek lesznek, ha meghallják. A nagy kérdés az, hogy kinek mit jelent az önrendelkezés és hogy hányan gondolkodtak el a megvalósulását hátráltató okokról?
Az egyént tekinthetjük úgy, mint egy sejtet, ami alkotó eleme valami nagyobb dolognak. A sejt típusa születésétől fogva adott, ezáltal működése és életének célja már előre meg van határozva. Ezek után mégis mitől lehet autonóm egy sejt? Én úgy gondolom, hogy mivel sejt nélkül nincs szövet, nincs szerv és nincs szervezet, igenis van lehetősége befolyásolni a dolgokat.
Szerintem minden sejtnek három lehetősége van:
  1. öntudatlanul végzi a dolgát, amit rábíznak, végrehajtja a működési szabályzatnak megfelelően
  2. öntudatra ébred és azt csinálja, ami neki jó, megvalósítja önmagát, fittyet hányva a szövetre vagy a szervezetre
  3. öntudatra ébred és a saját falain belül megteremti a saját kis világát, ami tökéletesebben szolgálja a szövetet és közben még ő is jól érzi magát.
Az első lehetőséggel sokan "élnek", mert ez az alapértelmezett. Nekik még nem kell önrendelkezés.
A második lehetőség egy szűkebb rétegnek igen vonzó. Ők a legkárosabbak a szervezetre és nekik köszönhető a szervezet rákos megbetegedése és halála. Látszólag autonómok, de mihelyt elpusztítják a szervezetet ők is elpatkolnak. Tehát ők a rövidlátó sejtek.
A harmadik csoport sejtjei úgy élnek az önrendelkezési jogukkal, hogy közben nem ártanak másoknak. És mivel szép világot teremtenek a falaikon belül és falaik üvegből készültek, képesek felébreszteni az alvó szomszédjaikat is. Ez és csak ez a csoport képes megteremteni a szerv autonómiáját, ha elég sok tudatos szövetből áll.
Lefordítva: egy közösség önrendelkezése akkor valósulhat meg, ha elég sok olyan felébredt tagja van, akik belátják, hogy közösség nélkül életképtelenek. Ez a közösség, az Égi hatalom elvére épít: amit mindenkinek adsz, nekem adod.

Kedves székely testvérek!
Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz: nem lesz autonómiánk, ha felülről várjuk.
A jó hír: ha mindenki úgy építi az egyéni boldogságát, hogy az a közösségének is jó legyen, akkor pár napon belül megvalósul a nagybetűs AUTONÓMIA és a bukaresti sajtó észre sem fogja venni.

Az "ellenségeinknek" természetesen az lenne az ideális, ha utcára vonulnánk, szembe szaladnánk a rendőrséggel és halomra lövetnénk magunkat.
Nem kell utálni az idegent, csak jobban kell szeretni a székelyt, a magyart, mert ami szeretve van, az kivirágzik.

Élnek köztünk olyanok is, akik azt mondják: nem kell székelykedni meg magyarkodni, mert mindenki ember. Nos, így van, de a tüdőt alkotó sejtek nem igazán tudják a májat működtetni és hiába van elég sejt a szervezetben, ha a tüdő leépül, azt nem potólja a máj megnagyobbodása.
Vigyázni kell a színünkre, amivel csak mi színezhetjük a világot. Ezt a világ is beláthatná...

2011. szeptember 18., vasárnap

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Egy kis érdekesség: Tcha Limberger egy belga származású zenész, aki a kalotaszegi népzene szerelmese. Rendszeres résztvevője a kalotaszentkirályi táboroknak és már úgy játsza, énekli az ottani zenét, mintha egy kalotaszegi zenész család sarja lenne.
Megtanult magyarul (Braille írással fordított nyelvkönyvből, mert a fizikai szemeivel nem lát) és állítólag most itt él Erdélyben.
Érdekes, hogy egyesek külföldre költöznek, mert itthon nem találják a helyüket, de egy "idegen" annyira érdekesnek találja kultúránk ezen szeletét, hogy ide is költözik.



Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne a legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb,
Engem elől, a zután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem,
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

2011. augusztus 2., kedd

10 ok, amiért NE használj Internet Explorer-t

1. egy felmérés szerint az IE használók IQ-ja alacsonyabb (átlagban).
2. mert nem is böngésző (inkább egy vicc)
3. mert a web-programozók, az IE miatt káromkodnak egész nap és Isten megharagszik az emberiségre.
4. mert a web-programozók kénytelenek túlórázni => nem lehetnek a családjukkal => egy csomó boldogtalan ember lesz a világon, amit előbb utóbb te is megérzel...
5. mert az IE magasból tesz a szabványokra, hátráltatja a HTML5 szabvány elterjedését
6. mert megtelik a géped mindenféle undoksággal és használhatatlanná válik
7. mert szégyen
8. mert ocsmány
9. mert csak arra jó, hogy letölthess vele egy normális böngészőt
10. NE használd és kész.

Ha pedig egy facebook-on élő, elvtelen tini vagy, akkor NE használd, mert NEM DIVAT.















Ha segíteni akarsz egy jobb világot teremteni, akkor használj egy böngészőt: firefox, chrome, opera

2011. július 29., péntek

Ady-baj

Az éjjel kemény hiányérzet tört rám és én próbáltam megfejteni az okát. Ismét Ady Endre verse jutott eszembe:

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

2011. július 25., hétfő

Egy kis kalotaszegi



Az egyik hozzászólás a videó alatt:
"Az *******************, hogy ez mekkora nóta. Meg a jányok ahogy énekelnek. Kész vagyok. Minden porcikájukat áldja meg a Jóisten. Ordítanám mint a vadszamár. Csak a családom nem érti miért vagyok felspanolva......gyerekek....r­espekt...
"

Én meg tudom érteni a lelkesedését :)

2011. július 24., vasárnap

Szűk látókör

Az emberek többsége még mindig csak az orráig lát. A rövidlátásuk pedig oda vezetett, hogy csak olyan embereken hajlandók segíteni, akik valamilyen szinten viszonozni is tudják.
Ennek következményeként sok kis sziget alakult ki a világban, amelyek között ritka az átjárás. A maffiavezér is segíti az unokaöccsét, a pap is segíti saját rokonságát.
Ha üzleti szemmel nézzük, akkor a mai ember rövid távú befektetéseket eszközöl csak: ad valamit a barátainak, rokonainak, hisz szorult esetben ő is számíthat rájuk (remélhetőleg).
Egy kis szemléletváltással lehetne javítani a dolgokon.
Mi lenne, ha az ember úgy adna kölcsön, hogy nem várná vissza a pénzét?
Tapasztalatból tudom, hogy ez járható út :). Pénzt kértek tőlem és én meg voltam győződve róla, hogy az illető soha nem fogja megadni. Mégis adtam neki. Természetesen abban a pillanatban le is mondtam arról a pénzről. Aztán eltelt egy kis idő, a pénzt már el is felejtettem és egyszer csak jön az illető és visszaadja.. És épp olyankor, amikor szükségem volt rá :)
(természetesen ennek a módszernek vannak szabályai: csak annyit adjunk kölcsön, amennyit nélkülözni tudunk és akinek már egyszer adtunk, annak többet ne adjunk, mert ezzel megnyomorítjuk őt)
De lehetne még ennél is jobban csinálni.
Olyanokon is lehetne segíteni, akiket nem is ismerünk és talán nem is találkozunk többé velük. És ha azt kérdezik, mivel tartoznak, akkor mondjuk, hogy semmivel vagy ha mindenképp akar tenni valamit viszonzásképpen, akkor adja tovább egy idegennek.
Ha elég sokan beszállnának ebbe a körbe, akkor előbb-utóbb találkoznánk egy vagy több idegennel, aki hajlandó önzetlenül segíteni rajtunk.
Ez lenne egy hosszú távú befektetés. De mi ne üzletemberként gondolkodjunk, mert akkor nem vagyunk különbek egy balfék közgazdásznál!
Azért tegyük, hogy jobb, szebb legyen a világ, még akkor is, ha a befektetésünk áldása már nem talál itt minket...

2011. július 7., csütörtök

Idén is lemaradok erről

Idén is lemaradok a kalotaszentkirályi tánctáborról. Sem zenében, sem táncban, sem jó éneklésekben nem lesz részem. Remek.

2011. június 18., szombat

Együtt, külön

Az élet néha kegyetlen. Olyan emberekkel kényszerít össze, akikkel a hátam közepe sem kívánja. Nem ítélek el senkit, de mennyivel inkább ki tudna teljesedni az ember, ha nem lenne lelkileg ennyire árva.
Minden magány közül a társas magány a legfájdalmasabb, amikor az ember körül van véve egy csomó idegenszívűvel, szívtelennel vagy kőszívűvel.

Hajnali nóta (Kalotaszeg)

Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám sem anyám
A jóisten mégis gondot visel rám

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam
Megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni

Árva vagyok még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincsen édesanyám
Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg ki az eget borítja

2011. május 31., kedd

RO, mint romlás

A RO gyök nagy valószínűséggel leépülést, szétszakadást, hanyatlást jelent. A "róni" ige jelentése: kiront, kivés egy darabkát az anyagból.
Lássuk, még milyen szavak utalnak erre a jelentésre:
rokkant
rozzant
rozoga
rogyott
roskad
rohad
robban
rojt(os)
ropog
rom
ront
rongy
ronda
roncsol
rongál
romlott
rombol
stb.
A roma és a román szavak szerintem csak véletlenül tartalmazzák ezt a gyököt. Isten bocsássa meg nekem, hogy egyáltalán felhoztam.

2011. május 21., szombat

Tolni

Magyarországon meglepődve tapasztalom, hogy a tolás szót előszeretettel használják. Ebben az a vicces, hogy szinte minden igét képesek lecserélni a tolni igére.
Na, most nézzük meg közelebbról, mit is jelent ez a szó! Biztos mindenki számára világos, hogy a tolás egy olyan cselekvés, amelynek során valaki valamit eltaszít, odébb lök magától. Honnan tolja el? Hát magától, attól a helytől, ahol épp áll.
Nem érdekes, hogy a tol, mint tolás és -tól(-től), mint határozórag ugyanúgy hangzik?
Mikor valaki eltol valamit magától, akkor az a valami távolabb kerül tőle, vagyis az eredeti, helyéhez képest elmozdul... Tehát a tolás azt akarja kifejezni, hogy valami elmozdul valamihez képest.

A következő összefüggésekben hallottam:

kitolom élesbe - egy programozó kiteszi élesbe a módosításait (ami addig csak tesztkörnyezetben volt elérhető)
háromig toltuk - utaskísérő a vonaton (arra utalt, hogy éjjel három óráig ittak a büfébe)
letolják - lehordják, lecseszik
eltolják - elhibázzák, elrontják
kitolnak vele - átverik, átrázzák (csúnyább szót is tudok)
toljátok - csináljátok
megtolta a csajt - (...)

Mint látjuk, nem minden esetben használják célszerűen ezt a szót, de úgy is jobb, mint a lájkolás...

Néhány szó ezzek a gyökkel:
talicska (tolicska) - mert tolják
tolongás - tologatják egymást ide-oda
toló
told, toldalék - odébb tolja a végét :P

Kiss Dénes szerint ide tartozik a tolvaj szó is, mert a tolvaj, valakitől elszedi a javakat, továbbá a tolmács is, hisz "tól más", azaz tőle más(ként hangzik) :).

2011. május 17., kedd

Életjel

A hétvége mozgalmas volt. Sokat beszélgettem hasonló felfogású emberekkel, részt vettem egy borkóstoló rendezvényen, ittam 20 féle borból és pontoztam is. Hallgattam nagyon jó népzenészeket élőben, kalotaszegi hajnalikat énekeltem egy jó kis társasággal, tököt ültettem ugyanazzal a jó társasággal, mangalicákkal beszéltem és bocikkal szemeztem, olvastam egy újságcikket, ami nagyon tetszett.
Tegnap munka után ismét a rajzolást gyakoroltam. Jah, nem is említettem, hogy ismét nekifogtam rajzolni. Gyerekkoromban rajzoltam legutóbb, és kb. most is azon a szinten állok...
Jó, tudom.. annyira nem rossz, de ezt a talentumot sem kamatoztattam.






2011. május 6., péntek

Kitekintő

A napokban ránk zúdított, Bin Laden halálával kapcsolatos hírek azt bizonyítják, hogy valakik még mindig teljesen hülyének nézik a földlakókat. Ez egy olyan hír, amit tíz éve készítettek elő és várták a megfelelő pillanatot, amikor bedobhatják fegyverként az ébredező emberek ellen.
Azt hittem már mindenki tudja, hogy Bin Laden-nak és az arab terroristáknak semmi köze sem volt a 2001 szeptember 11.-i eseményekhez. Tévedtem. Az világ fontosabb hírportáljai segédkeznek amerikának a mese elhitetésében. Sőt, olyan országok is segítenek, akikről az ember azt feltételezné, hogy a másik pólust képviselik. Pl. Kína is örül a hírnek, hisz az ujgur terroristák (=szabadságharcosok) is kapcsolatban állnak a Bin Laden bandájával... Az oroszok is bejelentettek, hogy ők is megöltek egy Al-Kaida vezért. Talán egyedül egy iráni politikus mondta ki az igazságot még régebb: hogy valójában amerika a terrorista és a CIA szervezi a terroristáknak tulajdonított nagyobb dolgokat, hogy lerohanhasson más országokat. Így már érthető, hogy miért nem szimpatizálják Iránt az amerikaiak és a héberek.
Na de mi haszna egy ilyen hírnek? Fogalmam sincs. Talán így háttérbe tudnak szorítani fontosabb híreket (mint pl. az amcsi munkanélküliek szaporodása), vagy manipulálni akarnak valamit, pl. a tőzsdét. Tény, hogy a tőzsdei árakat a hírek hordozzák. Ha egy mágnásnak még több pénzre van szüksége, akkor csak le kell adnia egy megfelelő hírt az általa birtokolt médiumban és a következő napon már milliárdok ütik a markát.

2011. április 26., kedd

Görbe hétvége

Hosszú, görbe hétvégém volt, tele meglepetésekkel, "véletlenekkel". Olyan emberek között lehettem, akik nagyon közel állnak hozzám lelkileg. Sokat beszélgettünk, erőt öntöttünk egymásba és mulatni is maradt időnk. Éreztem végre, hogy a világ jó felé halad és van némi esély arra, hogy az emberiség kikerülje a szakadékot.
Megerősödni látszik bennem az a hit, hogy itteni tartózkodásom nem véletlen. Valami célja van. Még akkor is, ha a munkám néha nagyon büdösnek tűnik. Talán olyan dolgokat kell megtanuljak, megéljek, amiket az otthoni, kényelmes fészkemben nem sikerült volna (és itt nem csak a ruha mosásról , meg a kaja vásárlásról van szó).
Sok értékes emberrel találkoztam már és még nincs vége a találkáknak.
A történet nem ért véget, de talán ez az utolsó esélyem a változásra, még mielőtt teljesen megszilárdul a személyiségem. Van egy utolsó esélyem javítani, gyógyítani magamon, mielőtt összeforrnak a szanaszét tört csontok. Úgy legyen.

2011. április 23., szombat

Húsvét

Mivel nem lehetek otthon a Húsvéti ebédnél, legalább felidezem a hangulatát:

Székely asztali áldás
Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának.
Nyújtsd ki atyánk jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk.
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.
Ámen

Forráskód

Az IMDB-n nagyon felértékelt filmek általában azért kapnak magas pontszámot, mert a világot úgy mutatják be, mint a jó és a rossz küzdelme. Cél: befolyásolni az amúgy is eltévedt ember ítélőképességét. Természetesen a valóságban nem így mennek a dolgok. Előfordul, hogy a filmekben bemutatott pozitív szereplő a valóságban nagyon negatív és fordítva.
Ezek alapján az amerikai filmek szerintem 4 kategóriába sorolhatók:
  1. gonosz nácik és szegény zsidók története (holokauszt)
  2. nemes és igazságos amerikaiak küzdelme a szemét terroristákkal szemben (terrorista = kőolajban gazdag ország polgára)
  3. melegekről szóló, toleranciaerősítő filmek
  4. a többi film
A gonosz nácik történetét szinte minden filmbe belopják, ha csak pár mondat erejéig is. Ez vajon véletlen? A zsidók úgy vannak bemutatva, mint legtöbbet szenvedett nép a történelem folyamán. Persze ők a jók és ártatlanok, akik soha semmi rosszat nem tettek. Ezért kellett törvénybe foglalni a holokauszt tagadásának büntetését...
És ott vannak a betyár amerikaiak, akik még mindig úgy vannak bemutatva, mint a világ megmentői. Ők a legbátrabbak, legigazságosabbak és nélkülük már káosz uralkodna földön :). Nem csinálnak filmet az államadósságuk mértékéről (1,300 milliárd dollár vagy már több is) és arról sem, hogyan vesznek semmibe emberi életeket a kőolajban gazdag országokban.
Tény: nagyon éberen kell nézni a filmeket, mert simán birkává változtatnak a mozi képernyőjén keresztül (is).

A tegnap látott mozifilm nekem bejött (bár picit talán túl van értékelve). Itt sem maradhat el az USA dicsőítése a terroristákkal szemben, de ezúttal fehér ember játsza a gonoszt.
Mond egy olyan mondatot, ami azért elgondolkodtató. Valahogy így hangzik: a világ pokol, le akarom rombolni, hogy majd egy jobbat tudjunk építeni.

Nem akarom részletezni a filmet, de leszámítva a szokásos amcsi körítést volt benne ötlet és a végére sikerült is meghatódnom enyhén.
Forráskód (Source code)

2011. április 21., csütörtök

Rohanás

A mai, rohanó világban, amikor minden oldalról határidők szorongatnak, jól esik néha saját elhatározásból, saját tempóban szaladni egy jót. Így hát futottam egyet.
Nem kötelezett rá senki, nem kérdezték hol tartok, nem akarták tudni, hogy mikor fejezem be és épp ezért volt csodálatos.
Elszaladtam a Margit-szigetre és körülnéztem kicsit. Találkoztam fákkal, akik erőt sugároztak és azt mondták, hogy minden rendben van, nem kell annyira komolyan venni a dolgokat. Némelyik annyira idős volt, hogy köszönni sem mertem neki.
Aztán leültem egy padra és hallgattam a madarak énekét. Egy pillanatra megszűnt minden gondom és csak ültem és lélegeztem boldogan. Majd hirtelen ismét kezdtem hallani az autók és az agyam idióta háttérzaját.
Így hát fekötöttem a nyúlcipőt és "haza" rohantam. Szerintem leráztam minden üldözőmet.

2011. április 17., vasárnap

Buda

Tegnap sétáltunk egyet Budán, a várnál. Nagyon tetszett minden, de a legmegindítóbb egy rövid beszélgetés volt, amit egy kalotaszegi, idős nénivel folytattam. Hímzett terítőket árult és én egy angyalt láttam benne. Annyira szerény volt és jóságos, hogy muszáj volt szóba elegyednem vele, bár ez nem szokásom.
Pár mondat után tovább mentem, de még tíz percig küzdöttem a könnyeimmel.
Hogy miért jött rám a sírás? Nem tudom. Talán örömömben, hogy egy jó lélekkel találkozhattam, aki ráadásul erdélyi? Honvágy tört rám? Netán a hímzett terítők által képviselt érték felismerese fakasztott könnyeket? Talán a bánat is rám tört, hogy én nem tudok ilyen értéket alkotni, mert ebben az idióta világban kell élnem, túlélnem...

2011. április 15., péntek

Temetés - szófejtés

A szó gyöke a tem, ami azonos a töm gyökkel. Jelentése szerintem: összesűríteni valamit egy kis helyre, azaz összegyömöszölni.
Tehát a temetést mondhatjuk tömetésnek is, hisz egy lyukat tömnek be, akárcsak a fogászaton.
A tömeg egy adott helyen összesűrűsödött emberek összessége. Ezek után nem szorul magyarázatra a tömény vagy a tömör szó sem.
A tömb szó is ezen jelentést erősíti meg, ami kis módosulattal nevezhető dombnak is. Micsoda véletlen, hogy a sírok tetején is van egy dombocska...

Azt nem tudom, hogy ezen szócskák közül melyik az eredi, de tény, hogy a következő gyökök szinte ugyanazok: tem, töm, döm (döm(n)göl), gyöm. Sőt, most jutott eszembe, hogy a gyöm gyökhöz kapcsolható a nyom gyök is. Mert a nyom is sűríti, összenyomja a földet. Nyom: amit a test súlya nyom a földbe.


Nem folytatom tovább, mert a végén az egész magyar szókincset feltérképezem.


UI. A tampon idegen szó, de ezek után világos a jelentése :D.

Várom a lelkes hozzászólásokat.

2011. április 10., vasárnap

Elmegyek...

Nemsokára indulok Budapestre és egyáltalán nem tölt el örömmel a dolog, mert nem kirándulni megyek... Olyan érzés is hatalmába kerített, hogy többet nem látom meg a jó öreg Hargitát. Soha nem utaztam el két hétnél hosszabb időre és kicsit ideges vagyok.
Hiányozni fognak a barátok, ismerősök, állatok, a zongorám, a növényeim és ki tudja mi minden más. Ha nem jönnék haza akkor valaki leütött és beledobott a Dunába :)

2011. április 9., szombat

Ér

A Czuczor-Fogarasi szótár szerint az ér jelentése: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed.
Ezt a meghatározást sok szavunk támasztja alá, szóval ezen nem kell különösebben elmélkedni.
De mi a helyzet például az érték szavunkkal? Itt az ér, annyit jelent mint elérni, megérni egy bizonyos árszintet az árskálán. Röviden: megéri az árát.

Az igazi érték önmagában is érték, viszont a hamis értéknek csak látszólagos értéke van. Igazi érték például a kenyér, hisz függetlenül országtól, kultúrától, vallási és politikai nézettől képes megmenteni egy embert az éhhaláltól.
Hamis érték a jelenleg használt papírpénz, hisz egy távoli országban simán étlen lehetne halni a mi országunk pénzével. Ami mégis értéket ad neki, az egy egyesség, melynek következményeként minden fél elfogadja csereeszközként.
Az igazi érték többnyire mindenkinek érték. Mindenki örül, ha nem vágják pofán az utcán, vagy nem verik meg (vagy nem verik át), vagy ha segít rajta valaki, ha szar helyzetben van. Ha netán szeretik, tisztelik, becsülik az sem szokott rosszul esni.

Ha egy ember értéktelen világban nő fel, maga is értéktelen lesz, de nehéz őt elítélni ezért. Nem mondta neki senki, hogy mi a jó és mi a rossz.
Viszont, ha valaki felvilágosította őt és mégsem érti meg az érték lényegét, onnantól a felelősség csakis az övé.

-------------------------------
Házi feladat a kedves olvasóimnak: mondjatok pár szót az "ér" gyökkel, ami alátámasztja az értelmét! Előre is köszi :).

Pl.: ért = megért, vagyis elér az agyáig
érv = valami, ami megváltoztathatja a beszélgetés menetét, hisz ér valamit (nem locsogás)

2011. április 7., csütörtök

Sóhaj



Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

2011. április 6., szerda

Személyiség

A szem a lélek tükre. Tálán ezért van, hogy a szem szóból származik a személyiség szavunk.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.

Ébredés

Rózsaszín felhőben repülök, zöld rétek fölött, tiszta patakok csörgedező frissességét élvezve.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.

Létezem és érzem.

2011. április 2., szombat

2011. április 1., péntek

Szórakozás

Amióta a magyar nyelv mélyebb rétegeivel foglalkozom (szavak boncolgatása, összefüggések felfedezése, feltérképezése) egyre nagyobb az igényem a szó-rak-oz-ás-ra. Imádom megfejteni a szavakat.
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.

Nem tudják mit veszítenek...

Kiszállás

A főnököm nagyon szeretné, ha három hónapig Magyarországon dolgoznék. Eléggé erőlteti a dolgot, de én szeretnék itthon maradni.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.

Ember tervez, a főnök meg elcseszi.

Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.

Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.

2011. március 29., kedd

Nők

A női lélek megértésétől még mindig nagyon messze vagyok. Annyira kiszámíthatatlanok, hogy nincs a világon az a felvilágosult férfi elme, aki meg tudná jósolni a viselkedésüket.
Lehet, az én környezetemmel van baj, de itt általában a nők rontanak el mindent. Miattuk szakadnak meg barátságok, távolodnak el egymástól rokonok, utálják meg egymást a szomszédok (a női főnökökről inkább ne is beszéljünk, mert az borzalom).
Mi lehet az oka? Miért tűnnek annyira gonosznak és kegyetlennek néha?
Olvastam egy alternatív teremtéselméletet, miszerint kezdetben csak a nő létezett és a nőben együtt létezett a rossz és a jó. Majd a nő megszülte a férfit és a gonoszt. Ezáltal a férfi bűntelenül született, de a nő is megtisztult, mivel kiadta magából a gonoszt. A gonosz azóta külön életet él és arra törekszik, hogy megakadályozza a férfi és a nő egyesülését... Eddig a mítosz.

Ha ez igaz, akkor a nő az idősebb és érettebb, a férfi pedig a naiv, buta kölyök, akit a szülő könnyedén irányít, befolyásol. Nem kizárt, hogy így van :(.

Ezek alapján simán kialakulhatna a nők uralma a férfiak fölött, csak van egy kis bibi: úgy fest, hogy a nők egymásban vetélytársat látnak és nem szövetségest. Ők egymást akarják legyőzni, hisz férfit leigázni (és eltaposni) nekik nem kihívás. Egymásnak öltöznek, egymásnak festenek hajat és körmöt (nekem megfelelnek ruha nélkül is, természetes hajjal és körömmel); ha belépnek egy társaságba először a női vetélytársakat térképezik fel, véletlenül sem a balga nyálcsorgatókat.

Hogy lehet, hogy az életadó anya fenséges képe mellé egy fondorlatos, számító, hideg nő képe társul?
Ez borzalmas, valaki cáfoljon meg gyorsan... Kell, hogy legyen kivétel..

2011. március 11., péntek

Ossian: Vad bolygó

Értelmes lények a messzeségből
Jeleket fogtak a világűrből
Egy primitív égitest üzenetét
Haldokló szavait szórta szét

Ostoba, vérszomjas diktátorok
Hatalom-ittasult vadállatok
Pusztító háborúk, szörnyűségek
Szegénység, járványok, éhínségek

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Nem értették az értelmes lények
Az emberek a Földön mért így élnek
Gépeik a helyzetet értékelve
Nem leltek igazi segítségre

Az agyakat nem tudták átprogramozni
Agresszív ösztönöket eltiporni
Jelszavak helyett szavakat adni
Így kelett a Földet sorsára hagyni

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

2011. március 10., csütörtök

Verseny

Elhatároztuk páran a cégnél, hogy versenyezni fogunk egymással. A verseny tárgya ezúttal nem valamilyen programozási feladat: nem mesterséges intelligencia, nem algoritmus.
Úgy döntöttünk, hogy paradicsomot fogunk nevelni az épület melletti kertecskében és majd egy független zsűri bírálja, hogy kinek legjobb a termése (íz, forma, méret, szaporaság szerint).
Nagy a lelkesedésünk, mert végre olyan dolgot termelhetünk a cégnél, ami látható, megfogható, ízlelhető, tehát nem egy virtuális, értelmetlen baromság. Ez fontos, hisz a programozói munkát sokat nem tudják ésszel felfogni (azt hiszik, hogy számítógépeket rakunk össze és windows-t telepítünk rá).
Egyelőre nem szögeztük le a szabályokat, de annyiban megegyeztünk (viccesen), hogy nem vizelünk egymás növényeire.
Természetesen én otthon is fogok kertészkedni és nem csak paradicsomot termelek. Tavaly is ez a tevékenység mentett meg az őrülettől :).

Gyom

- Nagytata, a gyom miért nő olyan könnyen a földeken és a veteménnyel miért kell annyit foglakozni?
- Azért fiam, mert a gyom a földnek édesgyermeke, amit meg mi vetünk az mostoha.

2011. március 6., vasárnap

Lázadás

Aki soha nem lázad, örökre gyerek marad.
Aki egész életében lázad, soha nem lesz felnőtt.

2011. március 5., szombat

TÉR, mint kiterjedés

Miénk itt a tér, mert valaki teret adott, megteremtette nekünk. E térben megteremhetett minden: növény, állat, ember. Egyszóval az egész ter(e)mészet.
Birtokunkba került ez a hatalmas terület, hogy tervezzünk és teremtsünk valami újat, egyedit, szépet.
Arra kértek minket, hogy teremjük tele a rendelkezésünkre álló terepet.
Sajnos, valamit elrontottunk: a teremtési tevékenységet szalagmunkára cseréltük, melynek eredménye nem tápláló, éltető termés, hanem közönséges szemét.
A növekvő szeméthalom pedig lassan kiszorít minket a térből.

2011. március 3., csütörtök

Üzemanyag

Drágul a kőolaj, drágul a benzin. Egyre többen panaszkodnak a magas árak miatt, ugyanakkor egyre több gépkocsi közlekedik utcáinkon. Ki érti ezt?
Természetesen a nagy fémdobozokban egy, legfeljebb két ember ül.
100 métert sem akarnak megtenni gyalog, nehogy megerőltessék a testüket.
- Óh, milyen drága az üzemagyag, hát ez borzasztó - sajnálkoznak.
- Azok a mocsok kőolajmágnások és politikusok a hibásak... miattuk van minden - acsarogják.

A képlet egyszerű: egyik oldalon megkapjuk a kívánt kényelmet, másik oldalon ugyanolyan arányban kapjuk a stresszt (az egyensúly miatt).
De semmi baj: ha fogy az energia, fogy a kényelem is. Ha pedig nincs kényelem, nem lesz stressz sem.

Történelem

A wikipédia szerint a történelem a múltbeli események összessége. Ezt így el is lehetne fogadni, de akkor minek nevezzük azt az ismerethalmazt, amit az iskolákban tanítanak történelem gyanánt? Hát biztos, hogy az nem a múltbeli események összessége. Az általunk tanult történelmet emberek írják. Emberek, akiket általában az érzelmek rángatnak. Így fordulhat elő, hogy a leírt történelem nem teljesen, vagy egyáltalán nem fedi a valóságot. Minden nemzet kicsit saját képére formálja az eseményeket.
És vannak bátor nemzetek, akik mernek nagyot is álmodni (=hazudni). Pl. a románok.
Beszélnek picit a dákokról, majd a dák-római háborúkról, aztán tartanak egy kb. 1000 éves szünetet, mert akkor pont nem történt semmi velük (a hunok, gepidák, avarok, szlávok, magyarok története a Kárpát-medencében nekik teljesen mellékes).
Aztán beszélnek a XIII. század környékére tehető kenézségekről (A Kárpátoktól délre) és azok vezetőiről (egyik vezető neve Farkas).
Erdélyről nem sokat beszélnek és ha mégis megteszik, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy a Magyar Királyság részét képezte sokáig. Az a tény, hogy az erdélyi fejedelmek szinte mind magyarok, nem zavarja őket különösebben, és úgy beszélnek Erdélyről, mint (magyarok által elnyomott) románok lakta területről. Aztán 1918-ban szépen egyesült Erdély Romániával és minden a helyére került(gondolják).

És kész a történelem. Ma, ha az utca románját faggatják a magyarokról, azt fogja mondani, hogy úgy települtek be romániába. Nem is olyan régen, talán a XVII. században. Az idióta egyetemista leányzó (akinek az apja történelem tanár) nem érti, hogy kerültek ide a magyarok és ha ide kerültek, akkor miért nem alkalmazkodnak.

De a legérdekesebb az egészben: az általuk kitalált kamutörténelmet elfogadja a világ.
Vajon hol az igazság? Odaát?

Hát kedves(?) románok!
Én nem fogok hozzátok alakulni SOHA, mert ti jöttetek ide és nem én(ha nem hiszitek, akkor nézzetek statisztikákat, vizsgáljátok az erdélyi települések nevét).
Nem fogom Romániának nevezni a helyet, ahol élek SOHA. Keressetek egy műholdas felvételt a Kárpát-medencéről. Észre fogjátok venni, hogy Erdély nem illik bele az országotok képébe.

2011. február 27., vasárnap

Ima

Ha én lennék a keresztények istene, nem örülnék az olyan imáknak, amikben mindenféle magasztos jelzőt aggatnak rám. Egy láthatatlan lábbal fenékbe billenteném azon sunyi bárányaimat, akik azt hiszik, hogy hízelgéssel bármit is el lehet érni nálam. Ha viszont örömmel töltene el a sok dicsőítés, akkor magamba néznék egy picit és megkérdőjelezném saját istenségemet, hisz a hiúság nem lehet isteni tulajdonság.

Nyaklevest osztogatnék az önjelölt prófétáknak, akik fennhangon hirdetik, hogy megtaláltak engem: Héééé, ne légy már annyira öntelt barátom!
Akik félik a nevem és azért imádnak, azokhoz is lenne egy-két keresetlen szavam. Hát mi vagyok én, böbös?
A rímbe szedett imák mormolóit is leinteném: Miért kell a rím te gyermek? Azért, hogy nekem megfelelj vagy hogy könnyebb legyen megtanulni neked? Jaj, ti butuskák, semmit nem értetek.
A mennyiségi imáktól meg egyenesen falra másznék... Nem tudnál az olvasó helyett valami értelmeset csinálni teeee? A szomszédoddal békülj ki inkább, okoska...
A szentté avatási szertartásokba is belepofáznék: Nehogy már ti döntsék el ki a szent és ki nem... Majd ha meghaltok, akkor itt eldöntjük mi, oké?
Ha földi javakért könyörögnének, akkor verném a fejem a falba: Ezerszer megmondtam nektek, hogy ne kérjetek... Én vagyok az Isten, jobban tudom mi kell nektek. Ti a saját gondolataitok között fulladoztok, azt se tudjátok hol vagytok.

A templomban, az első helyeket elfoglaló farizeusokra is rászólnék: hé okoskák, én nem csak az oltárnál létezem, a hátsó padoknál is jelen vagyok. Hova tolakodtok, hm?
Aki pedig hátul áll arra is rászólnék: ne félj barátom, nem harapok. És ne gyere nekem azzal, hogy bűnös vagy... Ismerlek téged is, vámoskám...

Ha én lennék a keresztények istene, elfogadnám imának, ha valaki mélységes boldogságot és hálát érezne a naplemente látványától vagy a természet egyéb szépségétől.
Imának venném azt is, ha az ember nem várná a sültgalambot és tenne valamit saját és mások lelki üdvéért. Az is kedves lenne előttem, ha néha feláldozná a kényelmét másokért vagy akár haragos embereket békítene ki.
Tisztelném a névtelen adakozókat (akik nem vernék a mellüket még előttem sem), a hétköznapi hősöket, akik újra és újra felállnak és tovább mennek: igen, embereim vagytok.
Ima lenne számomra, ha az ember segítene olyanokon is, akik nem tudják viszonozni.
Ima lehet minden, ami hálát vált ki valakiből: egy jó zenész játéka, a földműves keresztvetése a bevetett búzaföld végénél, egy szomorú embernek adott mosoly, egy baráti kézfogás, egy szívből jövő könnycsepp, egy szerelmes csók, egy boldog gyerekkacagás, a friss kenyér illata, a rét virágai.


Ha én lennék az Isten, akkor lenne annyi humorérzékem, hogy nem küldeném egyből pokolra az öntelt férget, aki a helyembe képzeli magát.

2011. február 24., csütörtök

Vélemény, vélem én

Szokták mondani a véleményről, hogy olyan, mint a végbélnyílás, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ettől eltekintve én szívesen találkozok olyan emberekkel, akiknek saját véleményük van. És itt a hangsúly a sajáton van, mert a legtöbb embernek valaki más adja a véleményt.
A véleménnyel csak egy problémám van: az, hogy v betűvel kezdődik. A v betű pedig sajnos egy elválasztó betű (szárai is mutatják a szétválást). Ebből következik, hogy akinek véleménye van, az valamilyen szinten elválasztja magát másoktól.
A vélemény egy válaszfal, egy völgy, ami közénk és a vélemény nélküli emberek (vagy más véleménnyel rendelkezők) közé ékelődik.
Minél szilárdabb egy vélemény, annál mélyebb szakadékot alkot, ha pedig sok is van belőle, akkor a szakadék körbeér, és egy szigetet teremt. Egy szigetet, ahol csak magunk vagyunk.
Aztán magányunkban felsírunk. Miért nem lehetünk mi is szürke, boldog egerek? Miért nem hiszünk el mi is mindent a tévének, politikusoknak, orvosoknak, tudósoknak, papoknak, guruknak?


Végső elkeseredésünkben rászánjuk magunkat a hídépítésre.
Hidakat építünk véleménytől véleményig, a szürke, boldog egerek tengere fölött.


2011. február 15., kedd

Határok

Ha nem feszegetjük saját határainkat, akkor soha nem fognak kitágulni.
Hasznos lenne néha teljes erőnkből megnyomni azokat a kemény falakat. Minden téren: az elménk korlátait, fizikai testünk teherbírását, türelmünk határát, érzelmeink burkát, látóhatárunk vonalát, átélt pillanataink hosszát.
Ha elég kitartóak vagyunk, leomlanak a falak.

2011. január 29., szombat

Csillagok

A csillagok akkor világítnak a legjobban, amikor sötét van.
Néha, ha elég éber vagyok, találkozok csillagokkal. Megyek az utcán és az alaktalan tömegben egyszer csak feltűnik egy csillag. Soha nem láttam még őt, de rögtön felismerem: ő egy csillag és azért jött, hogy világítson. Nem a luxusautójával, nem a márkás holmijával, nem is a világi szépségével világít, hanem a szemével, az arcával, a lényével.
Látom rajta a szelídséget, a jóságot, a néma bölcsességet. Egy csillag nem beszél sokat, mégis megváltozik a világ körülötte. Egyedül van, de jelenléte elég ahhoz, hogy a sötét, bolyongó testeket életre keltse.
Elhaladunk egymás mellett és talán nem is vette észre, hogy köszöntöttem benne a fényt.

Magamban elmosolyodok, örömömben könnyes lesz a szemem.

Nincs veszve semmi, a csillagok köztünk járnak.

Való világ

Tegnap látogatóban voltam egy családnál és épp Való világot néztek. Így volt részem abban a "szerencsében", hogy én is láthattam ezt a műsort.
A társaság tagjai úgy beszélgettek a szereplőkről, mintha rokonaik lennének. Én pedig csak néztem ki a fejemből, mint egy ősember. Próbáltam kideríteni, hogy mi olyan érdekes ebben az adásban, miért nézi több millió ember? Nem jöttem rá, 5 másodpercig sem tudott lekötni.
Azelőtt pár nappal egy hírportálon indult vita a témával kapcsolatban. Egy anyuka arra panaszkodott, hogy a lányát az iskolában kiközösítették, mert semmit sem tud a való világ szereplőiről. Tehát hiába neveli az ember tudatosan a gyerekét, mert így ki lesz közösítve.
Kérdés, hogy kivel van most baj? Azzal, aki nézi azt a nullánál is kevesebb műsort, (mert az élete annyira szar, hogy még ez is lekötni) vagy az a barbár, aki önként lemond modern "kultúra" gyümölcseiről?

Az adás tele volt erkölcsi tanításokkal. Példának ott volt a drogos, alkesz műsorvezető, aki elgázolja az embereket és elhajt a tett színhelyéről. Mekkora poénjai voltak Istenem... annyira béna volt, hogy már viccesnek találtam.
A szereplők között ott volt egy szőke, felfújt szájú, IQ bajnok lány is. Egyet lovagolt, de az a fránya gravitáció levette a lóról (A ló volt a legjobb fej, no meg a mangalica malacok). Ez jó ok volt arra, hogy fél órát bőgjön. Mit szólnak majd az ismerősei.
Aszta... Ha nem lettek volna ott mások a falat fejeltem volna.


Csak így tovább... Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Kitartás, ennél mélyebbre már nem nagyon süllyedhetünk.

2011. január 22., szombat

Temetés

Temetésre megyünk egy nagy tömeggel. A szüleim is jönnek velem. Kicsit szomorúnak tűnnek, de szeretnék, ha minden botrány nélkül lezajlana. Kiderül, hogy az én temetésemre megyünk. Apropó, elég furán is érzem magam, nagyon le vagyok gyengülve. Megérkezünk a színhelyre, egy ismerős udvar a nagy kanyar mellett. Az udvaron van a ravatalom, elfoglalom helyem a koporsóba. De nem hosszan fekszem bele, csak beleülök keresztbe. Hallgatom a gyászszertartást. Hirtelen vizelési ingerem támad, ezért elmegyek a hátsó udvar kapujához és elvégzem a dolgomat. Addig a gyászoló egybegyűltek folytatják a ceremóniát. Vizelés után nem megyek vissza a helyemre, inkább leülök egy asztal mellé, ahol ismerősök vannak. Egy fiatal, ismerős lány rámborulva sír. Nem értem miért.
Fáradtnak érzem magam és várom már a halál pillanatát, ami leveszi rólam a súlyokat. De nem akar jönni. A gyászolók közül valaki szemrehányóan rám szól: ideje lenne meghalni vagy legalább belefeküdni a koporsóba, mert mindenki nem ér rá egész nap itt ülni.

Erre felébredtem és elmentem pisilni.

Visszafeküdtem és ugyanazon a környéken találtam magam. A kanyarban nagy baleset történt, sok autó összetört. Az én autóm valahogy megúszta a dolgot, de mégis egy kétlovas szekérrel mentem haza.

2011. január 21., péntek

Hagyaték

Sokszor megfordult a fejemben egy ötlet a hagyatékommal kapcsolatban. Na de hogy jön most ide a hagyaték? Hisz fiatal vagyok még a halálhoz. Nos, voltak már nálamnál fiatalabbak is, akik elég idősnek bizonyultak a halálhoz. És természetesen nem lehet előre tudni, hogy mikor következik be az a várva várt, vagy éppen egyáltalán nem várt pillanat.
Az ötletem az volt, hogy megírom a hagyatékom szövegét és időzítem szétküldésre bizonyos embereknek. Tegyük fel, mindig időzítem egy három héttel későbbi időpontra és ha élek akkor majd újraidőzítem, mielőtt még szétküldődne. Ha már nem élek, akkor szét fog küldődni annak rendje és módja szerint. Milyen nagy dolog lenne: halálom után üzenhetnék az embereknek.
A szöveg tartalmát nem dolgoztam ki, de valahogy úgy kezdődne, hogy: Kedves X! Amikor ezt a levelet olvasod, akkor én valószínűleg már nem tartózkodom az élők sorában...

Aztán személyre szabottan folytatódna. Leírnám, hogy mivel bántott meg az illető életében és utána biztosítom róla, hogy ezeket megbocsátottam neki. A végén pedig én kérném a bocsánatot tőle, amiért sokszor megbántottam, és amiért elítéltem őt (akár gondolatban, akár szóban).

Az egész levél pofátlatnul őszinte lenne. Talán fel is háborodnának tőle első olvasáskor, ám a végén mégis elérném vele a célomat.

Most persze valami mást kell kitaláljak, mert ezzel az írásommal lelepleztem magam és lássuk be, lehetnek mellékhatásai is a dolognak. Ha véletlenül még életemben szétküldődne az üzenet, mert elfelejteném újraidőzíteni, vagy éppen kómába kerülnék, akkor gáz lenne. Lehet, hogy szereznék pár ellenséget, mert egy elő embernek sokkal nehezebb megbocsájtani, mint egy halottnak.

De ez a csel, amúgy is gyávaságom bizonyítéka lenne, mivel nem volt elég vér a pucámban, hogy életemben lerendezzem a kényes ügyeimet. Ej, pedig rengeteg kis és nagy dolog van, amit meg kell bocsájtanom, és amiért bocsánatot kell kérnem. Lehet, időm se lenne mind megoldani.

2011. január 16., vasárnap

Előadás

Tetszett nekem az alább belinkelt előadás. Annyira tetszet, hogy meg szerettem volna osztani másokkal is. Szétnéztem a messenger listámon és el kellett könyveljem, hogy nincs akinek elküldjem, mert vagy nem érdekli őket, vagy kényszeresen ellenkeznek mindennel és mindenkivel vagy nem szeretik hallani, hogy ők is hibásak. Mivel nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

Az előadót már többször hallgattam előben is, sokszor ráordibált a hallgatóságra (meg is szégyelltük magunkat), tele volt cinizmussal, de szerintem mégis 99%-ban rátapint a lényegre.


(16 rész, részenként kb. 10 perc)

1. http://www.youtube.com/watch?v=oovUxfOxicQ
2. http://www.youtube.com/watch?v=S9EiPUiF-fg
3. http://www.youtube.com/watch?v=HLmM7_Szy0A
4. http://www.youtube.com/watch?v=OoVN0eRgN9o
5. http://www.youtube.com/watch?v=FYDP3zd4_Zk
6. http://www.youtube.com/watch?v=Vj8I7ZNR9EY
7. http://www.youtube.com/watch?v=M7V9SXbT7ZE
8. http://www.youtube.com/watch?v=r5Z50tncZUk
9. http://www.youtube.com/watch?v=1mIj3ZSeKPg
10. http://www.youtube.com/watch?v=2FdX2LOsOvs
11. http://www.youtube.com/watch?v=OKGV4VbHSGg
12. http://www.youtube.com/watch?v=RqBPvDM5j_8
13. http://www.youtube.com/watch?v=YUyi3inltis
14. http://www.youtube.com/watch?v=Bnn8J0YVi0c
15. http://www.youtube.com/watch?v=c1XV2_v8x1w
16. http://www.youtube.com/watch?v=rlOBBRXIVaQ

2011. január 9., vasárnap

Célok

Ismét itt vagy egy új év, ami nem is annyira új, hisz tele van visszatérő rémálmokkal. Ez csak annak lehet a jele, hogy 10 év alatt sem tudtam túllépni önmagam korlátain.
Eddigi céljaim nem tudtak teljesülni, bármennyi időt és energiát fektettem bele. Valami mindig keresztülhúzta a számításokat. Nem tudtam a világnak sok értelmes, tudatos gyereket adni, nem tudtam egy irigylésre méltó családot alapítani, nem találtam meg azt a valakit, akivel egy irányba nézünk és kézenfogva haladunk az élet rögös ösvényein. Rengeteg időt beleöltem és mégis be vagyok rekedve egy körforgalomba. 10 év alatt sem tudtam kimászni belőle? Akkor bennem van a hiba.

Célok nélkül nehéz élni, ezért keresnem kell valamit, amiért mégis érdemes. A párkapcsolat-játszmákból mára teljesen elgem lett. Nagyon úgy tűnik, hogy alkalmatlan vagyok az ilyesmire.
Most csak annyit tehetek, hogy teljesen visszavonulok a belső világomba és dús növényzettel töltöm meg a sivatagomat. Továbbra is tenni szeretnék a világért, de ezúttal társ nélkül próbálkozom. És ha ezen próbálkozásom is kudarcba fullad, akkor a testemmel fogom táplálni a virágokat. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág...