2010. november 14., vasárnap

Éber álom

Pár éve, egy kocsmázás alkalmával vitába keveredtem egy szakképezett filozófussal. A vita tárgya egy kérdés volt, amit én szegeztem neki: honnan tudod, hogy most álmodunk-e vagy sem?

Én azzal érveltem, hogy álmunkban minden nagyon valóságos: a fájdalmat is lehet érezni, fáradtságot is, a díszlet is elég valósághű és az utánunk rohanó szörnyek is nagyon meggyőzőek, hisz menekülünk előlük.

Ő - mivel érvelni nem tudott -fejemhez akarta vágni a sörös korsót, hogy ébredjek fel :).
Tovább nem is vitáztam, mert láttam, hogy részeg szegény, de aztán nekem ugrott és megmarkolta az ingemet. Érdekes látvány, amikor egy 150 cm magas, filozófia könyvön izmosodott ego harcba száll és félelmet nem ismerve védi a várát egy 190 cm magas emberrel szemben.
Mosolyogtam a helyzeten, hisz életemben nem keveredtem verekedésbe. Vicces volt, hogy nem egy bicskás bunkó köt belém először, hanem egy részeg filozófus, aki kifogyott az érvekből.

Aztán végül nem lett verekedés a dologból, de nekem megfordult a fejemben, hogy ez az egész csak egy álom. Sajna azóta sem ébredtem fel belőle :)


Ej, ha rájönnék, hogy álmodok akkor bármit megtehetnék: repülhetnék, falakon átmehetnék, láthatatlanná válhatnék, új világot teremthetnék, stb (előfordult már máskor is álmomban, ha tudatossá vált az álom).

Végezetül ajánlok egy filmet, ami kifejezetten a tudatos álommal foglalkozik: Eredet (igen, te is megnézheted :)).

2010. november 10., szerda

Színház

Melyik jobb? Nézni a darabot és okulni belőle vagy szerepet játszani és elveszni benne?